Sziasztok! Mára egy érdekesebb poszt.
Pár hete grafika szakkörön megtanultam könyvet kötni. Igazi keménykötésű könyvet. Lentebb láthatjátok a végeredményt. Mindent én csináltam rajta, úgyhogy nagyon büszke vagyok.:) Nagyon pepecselős meló volt és sokáig tartott, de jó elmondani, hogy van egy ilyenem. Többet nem csinálok, az biztos. :D
Arra viszont tökéletes, hogy telerajzoljam butaságokkal.

A borítón a Skatchbook felirat olvasható szép magyarsággal. Meg egy meztelen nő.

Itt meg már egy Dalí.

Ez meg csak úgy. Ma hallottam először, nem is rossz.

Sziasztok! Megint itt. Mostmár talán tényleg rendszeresebben. Ígérem. Tényleg. :D Na jó, nem fogadkozom, mert az úgyse jelent semmit. Annyi viszont tényleg változott, hogy kaptm egy új telefont karácsonyra, és hiperszuper okos meg minden. És király kamerája van (8 megapixeles haha) szóval innentől sokkal kevesebb macera lesz a rajzok fotózásával. Remélem így majd kedvem is több lesz felrakosgatni őket.

Kösöznöm szépen a kommentet, nem gondoltam volna, hogy egyszer írni fog valaki!:D Örömmel jelentem be, hogy már sokkal jobb kedvem van, mint pár hónapja. Remélem a blog is felfejlődik lassan, most tényleg kedvem van csinálni valamit. Ösztönző, az meg rámfér.

Holnap randim van. Szurkoljatok. :)

Nem volt itthon fehér papír, így fekete lett. :)

Egy pokolra került nő sikolya fájdalmában. Hiszen a pokolban angyallá lenni -  hah, hiábavaló próbálkozás.

Előre is bocsánatot kérek a mai bejegyzés témájáért. Senkire nem tartozik, de mégis jó ha mindenki tudja.
 Annyira küzdök a fizikai kapcsolatért, hogy lassan mindenkiben potenciális jelöltet látok. Kezdem észrevenni, hogy én is tudok szép és vonzó lenni, de megijedek ha használnom kell a bájomat. Szeretnék magabiztos és veszélyes lenni, de helyette félénk és ártalmatlan vagyok. Szeretném nagy kanállal habzsolni az élvezeteket, de cserébe megfosztom magam tőlük. Szeretnék úgy élni, hogy nem tervezek meg semmit, és szeretném a gondjaimat valaki másra terhelni, aki számára már nem is gondok. Szeretnék már túllenni a feladatokon és önfeledten boldog lenni. Sosem sírni, mindig vidámnaklenni, jókat enni és egy dekát sem hízni.
Nem akarok tinédzser lenni, függetlenséget szeretnék. Tudom, hogy képes vagyok gondoskodni magamról, mivel olyan teherbíróképességekkel rendelkezem, mint ami az igásbarmok némelyikének is csak néha adatik meg. Tisztában vagyok az értékeimmel. Tudom, hogy nem fogok az utcán éhendögleni, ezért érzem rosszul magam, hogy az élet leges-leges legtermészetesebb dolgaiban vallok kudarcot. A környezetem hibája? Nem hiszem. A saját szerencsétlenségem hibája. Mindig megijedek az utolsó pillanatban. Elvárásaim vannak fölöslegesen. Adottságaim, amiket nem használok ki. Lehetőségeim, amikkel nem élek. Ismerőseim, akiket hagyok elveszni. Egyszóval pazarolok. Mitől tudna ez változni?

Tökéletesen leharcoltnak érzem magam. Ma volt az emelt angol érettségim, és 5 órán át tartott végeláthatatlanul, unalmasan a világ végén egy furcsa, kissé ilyesztő emberekkel teli osztályteremben. Még nem tudom az eredményt, de szerintem nem lesz rossz. Ötöst szeretnék, mert a szóbelivel biztos rontani fogok, jó lenne ha ez több lenne mint 80%.
Azt hittem, hogy holnap levadászhatom P-t hazafelé a buszon. Hát nem. Ünnepély lesz, és ezért később végzek, nem tudok azzal menni amivel ő fog. Szomorú, mert ezt vártam egész héten. Fuck the system. 
 Azt hiszem kissé túltanulom magam. Ha van ilyen szó egyáltalán. Az angol a sírba visz. Annyit tanulok és mégsem látszik. Csak egyre fáradtabb vagyok és egyre kevesebb mindent tudok megjegyezni. Kávéval kelek és fekszem, nem tudok időben aludni menni, mert a szobatársaim mindig fenntvannak. Éjfélkor alszom el, vagy később. Reggel felkelek, hogy tanuljak még egy kicsit. Olyan vagyok mint egy zombi. És nem tudom meddig bírom még. Valszeg amíg a félelem hajt. Rettegek a vizsgáktól és attól, hogy megalázom magam azzal, hogy belebukom valamibe, amit elvállaltam. A rajz is sok, ráadásul nem indult el a grafika szak amit már el kéne kezdenem. 

Az egyetlen jó dolog a fitness. Mindjárt indulok is az edzőterembe. Nagyon szívesen járok, mert rögtön meglátszik az eredmény. Egy hónap alatt rengeteget izmosodtam és job is a közérzetem. tt nincs olyan, hogy nem tudsz valamit, mert megy a zene, felpörög az adrenalin, felszökik a pulzus és kiengeded a stresszt. Ha ez után még belefér egy szauna is, megvan a boldogságom a napra.

A másik ami aggaszt, hogy nem jut időm a barátaimra. És az igazat megvallva fáradt is vagyok hozzájuk. Lassan kezdem úgy érezni, hogy nem akarok kapcsolatot létesíteni senkivel, még a saját anyámmal sem. Legyen már vége ennek az évnek.