A fenti idézetnek nem sok köze van hozzám. Marilyn Mansont hallgatok éppen, és kecsegtetem angoltudásom. Nemtudom ti hogy vagytok vele, de én sajnálom azt az embert. Egy szerencsétlen kis szürke egér volt feltűnési viszketegséggel. Na meg egy jó nagy adag büszkeséggel, és haraggal. De mostmár legalább gazdag mellé.

 Már egy ideje rájöttem, hogy hiányzik belőlem a céltudatosság. És a kitartás. Tudom, hogy van valami, amire vágyom, de igazából nem teszek érte semmit. És tudom, hogy így se nem elérni, se megérdemelni nem fogom azt amit szeretnék. Ezért kéne tennem ellene. És fogok is. Csak ezt még leírom. Aztán leülök rajzolni. És holnap is. És az után is. Addig, amíg évek múltán vissza nem tekintek erre a napra, hogy ez igen Zsófi, eldöntötted, hogy grafikus leszel, és no lám, sikerült! Ezt akarom, mert nem tudom elképzelni, hogy van más amit képes lennék egy életen át csinálni.

Pénteken el akartam menni a motorkiállításra, de nem mentem. Nem tudtam rávenni a tesómat és apukámat, hogy motorokat nézegessünk. Most ki a férfi, ők vagy én?! ...Helyette moziba mentünk, de azt is úgy tessék lássék. Hány óra is van? Ó, fél hat? És mi lesz most? Ja, valami szar vígjáték Oven Wilsonnal? Nem várok én egy órát a jó filmre! Nézzük a gagyit. Ez apukám hozzáállása. És tényleg megnéztük a humortalan amerikai szórakoztatóipar legújabb kreálmányát. Egy a sok egyszernézhető filmek közül. Aztán J hívott, hogy menjek le a Mentsvárba. Gondoltam baj nem lehet, nem lesz jó a társaság megint, de egy sört meginni csak nem nagy vétek. Az utcán húsz centi kellett volna ahoz, hogy a valamelyik emeleti ablakból kiömlő szennyvíz a nyakamba ne szakadjon.   És mégis túlvilági élmény volt az, hogy megúsztam szárazon. A kocsmában tényleg nem történt semmi, meghalgattam a hajszínekről és mellméretekről szóló kurvatartalomdús beszélgetést, aztán leléptem, hogy elérjem a buszt. Kíváncsian várom a szerda reggelt. Tényleg. Meg azt, hogy holnap este vajon hívnak e az osztálytársak. Őszintén szólva kétlem.